jándékom, a gyúlékony csíra
sarjad, feszít, hasogat, repeszt
hová tehettem volna magamban
miközben szomjazó gyökereket ereszt
rántsd ki a földet a négy sarkából
alatta biztos megtalálsz
ha elültettél is, Benned járok
itt várok Rád
csak lobban, aztán csillámokat ad
az utolsó kis lehulló cseppbe
hullámot gyûrûz a panel hátán
némaságba öltöztetve
kérem azt a hazug nyelvedet
Hús- és Értelem Anya
elhallgatni, elhallgattatni
míg a józansággal nyugton nem hagy
és ha megcsap a tegnap szele
csengõ szemcséidbe fújok
ha elül végre a csend is egyszer
megnyugszanak majd a húrok