A jövõ lassan mindent elnyel
Hol talál rád a holnap reggel?
A tükörbe nézve mindig mást látsz
Eltûnsz lassan a sötétben, árván

Nem válik vízzé egy nemzedék vére
Nem élhetünk halálra ítélve
Te, aki az árvák sorsát véded
Hol vagy, mikor hívunk téged?

Ez a pokol, ami eljött a földre
Nem lesz többé jó már
Lakolj! Ha rálépsz egy kõre
Az neki is ugyanúgy fáj!

Mennyi ember vár, és nem talál
A félelem láncaitól szabadíts meg már
Ha az élet fáj, vigyél magaddal
Tûzmadár!

Szállj le!

Az õsi istenek visszatértek
Érzem, újra bennünk élnek
Nem vagy önmagad, nézz magadba
És tíz körömmel kapard a falba:

Ez a pokol, ami eljött a földre
Jó nem lesz többé már
Lakolj! Ha rálépsz egy kõre
Az neki is ugyanúgy fáj!

Szállj le, Tûzmadár, várunk rád
A félelem láncaitól szabadíts meg már
Ha az élet fáj
Vigyél magaddal!

Szállj! Várunk rád
A félelem láncaitól szabadíts meg már
Ha az élet fáj, megfáradt lelkünk vár
Csak rád vár