1. Én itt vagyok élve eltemetve egy betonkoporsóban.
Elpatkolok, de nincsen semmilyen lift, ami felvisz az égig.
Több a hab már, mint a sör ebben a rohadt korsóban.
A taknyom a nyálam a rendőrgáztól az államon folyik végig.

R. Állat vagyok, ami enni kér,
Ember, ami annyit ér,
Mint egy magzat a méhben,
Ami éppen elvetél.

2. Én itt vagyok élve eltemetve, nyomorék, süketnéma.
Vak vagyok, aki még így is mindent lát.
Engem is rabszolgák szültek rabszolgának.
Nincs mit vesztenem, mitől féljek hát?
R.

Nincs élet, nincs álom, nincs változás,
Nincs kérdés, nincs válasz, nincs választás.

R., R. éppen elvetél.
Éppen elvetél, éppen elvetél, éppen elvetél,
Csak egy magzat a méhben.