Léket kapott közös ügyünk,
Keményen alank vagott a sors.
Békében elvalni, ez is valami?!
Élet a végére ennyit hagyott.
Elvtars tarsak emlékezve,
Küzdöttünk mi eleget,
Barhol vagytok, azt kivanom:
Óvjon az Ég titeket!

Õrült roham a zartosztalyon:
Föl vagy le? - Ki dönti el?
Együtt rohantunk idaig,
Ki eddig köszönt, ma nem ismer.
Persze, ha hagyom, a ravaló
Meglenne most vastagon,
De vagyom, csak akarom az ujat,
De tegnap utan mas legyen a holnap!

Az enyém is volt, és meg néhany arcé,
Azok az évek 80 körül,
Gyönyörû évek! Tisztan latok mindent,
Érzem, hogy veletek ujra sikerül!