Este magába szív, átölel és körbe zár a végtelen
A süket csendben meghallhatod Te is saját lelkedet
Érzed elborít már, összetép és elsodor a hazugság
És körülötted egyre inkább teret nyer az álnokság.

Kisgyermekként naív voltál, bûntelen és védtelen
Nem voltak még hamis álmok, fagyos hideg éjjelek.
Most nyitott szemmel nézel rám, nem érzel belül semmit sem
Saját fényed elvakít, és nem látsz tõle rendesen

És most kapaszkodhatsz tíz körömmel, nem érhetsz el semmit sem,
A lábaidnak nincsen támasz, és elborít a félelem,
A széllel szemben próbálod, bár tudod jól, hogy nem lehet.
Mégsem fogod egy álarc mögött leélni az életed.

Ref.:
Nem, nem akarok
Egy lenni a sok közül
Nem, nem akarok
A sorban állni tétlenül
Nem, nem akarok
Rohanni csak cél nélkül
És nem, nem akarok
Bûnös lenni vétlenül