Ízleld a bünnek ízét
Nektárja vonz felém
Csak mi ketten
Érzed, ma mélyre szállunk
Mégis elkísérsz
Hiszen én is félek

Ha már úgyis ellenünk van minden
S kegyelmet Te sem kérsz
Legalább, mi lángol köztünk
Csak egyszer legyen a miénk

Vak szenvedély
Úgy taszít mélybe
Mintha csak élne, vágyna, égne
Így zár sötétbe
S mégsem elég
Míg el nem pusztít
Nem baj, ha fáj, ha íze bódít

A kétség rég a múlté
Emlék már - csak szeszély
Felejts el mindent
Hisz' úgyis vár a végzet
Mit is veszthetnél
Ha a mélység beléd néz...

Érezd az ízét
Hogy vonz felém
Csak mi ketten
Mélyre szállunk
Mégis kísérsz
Végigkísérsz
Hiszen Te is félsz